Hajnali kan a két szóró között

Aznap este különösen elszántan ültem ki a lesre. Tudtam, hogy mostanában kiszámíthatatlanul mozognak a vaddisznók, így nem egy rövid vadászatra készültem – ha kellett volna, akár reggelig is ott maradok. A szórók be voltak etetve, a les kényelmes, a felszerelés a helyén – csak a szerencse és a jó döntések hiányoztak. Este tíz körül két...

Elolvasom ->

Fiatal kan a sötétből

Az előző napokban a szórót rendesen megdolgozta egy nagy konda – legalábbis erről árulkodtak a friss túrások és a taposás nyomai. Ezért esett erre a lesre a választásom aznap este. Kicsit későn, este nyolc után érkeztem, mire elhelyezkedtem, már sötétség borult az erdőre. Alighogy felvettem a helyem, egy róka suhant el előttem, gyorsan, hangtalanul, mint...

Elolvasom ->

Első süldőm – huszonöt év után újra fegyverrel az erdőn

Huszonöt éve már, hogy megszereztem a vadászvizsgát, de az élet sodrása – munka, család, időhiány – miatt a puska a szekrényben maradt. Aztán tavaly ősszel valami megváltozott. Visszahúzott az erdő, a régi vágy újraéledt. Újrakezdőként, de annál nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a vadászatba. Egy kora téli estén ültem ki a terület egy félreeső zugába....

Elolvasom ->

Váratlan vendég a régóta néma lesen

Korán keltem aznap reggel, még a hajnal párája is alig szállt fel, mire elfoglaltam a helyem egy olyan lesen, ahol jó ideje nem dördült el lövés. A szóró körül többnyire csak madarak csipegetik a szórt kukoricát, és bár őz- és dámnyomot láttunk arrafelé, disznónak még a jele sem akadt hetek óta. Csendben figyeltem az ébredő...

Elolvasom ->

Őszi lesvadászat – Sikeres találkozás a sutával

Aznap este különös csend ereszkedett az erdőre. Ősz volt már, de a lombok még nem hullatták el teljesen színes ruhájukat – sárgák, barnák, néhol zöldek integettek a szélben. A lesen ültem, ahogy már annyiszor, de most valamiért különösen nyugodt érzésem volt. A szóró alaposan be volt etetve, kukorica bőséggel, minden adott volt egy jó vadászathoz....

Elolvasom ->

A meglepetés kan – avagy amikor Diána mellém szegődött

Egy csendes tavaszi este volt, amikor már úgy tűnt, semmi különös nem történik. A lesről csak az erdő neszeit hallottam, miközben próbáltam koncentrálni. A szomszédos lesen Isti ült, és – mint utólag mesélte – hallotta, hogy valami megindul felém. Még gondolkodott is, hogy rám ír: “Figyelj, jön valami!” – de végül nem tette. Pedig jól...

Elolvasom ->