• Home
  • Vaddisznó
  • Első süldőm – huszonöt év után újra fegyverrel az erdőn

Első süldőm – huszonöt év után újra fegyverrel az erdőn

Huszonöt éve már, hogy megszereztem a vadászvizsgát, de az élet sodrása – munka, család, időhiány – miatt a puska a szekrényben maradt. Aztán tavaly ősszel valami megváltozott. Visszahúzott az erdő, a régi vágy újraéledt. Újrakezdőként, de annál nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a vadászatba.

Egy kora téli estén ültem ki a terület egy félreeső zugába. Nem volt még igazán hideg, csak mínusz kettő fok, de begubóztam a hálózsákomba, vastag téli ruháimba, mintha a tundrán lennék. Azt mondták a tapasztalt társak: „ha kijön a konda, azt hallod.” Na, ezen az estén ez nem igazolódott be…

Csend volt. Olyan csend, amit csak az erdő tud. Minden irányba figyeltem, néha körbenéztem, ahogy tanácsolták, de a lelkem mélyén azt hittem, ha jönnek, biztos meghallom őket. Aztán kilenc óra körül a bal oldali szórón három hőfolt világított a céltávcsőben. Ott voltak. Három süldő. Egymás mellett, egyformának tűntek, és olyan halkan mozogtak, mintha szivacson lépkednének. El sem akartam hinni.

Ez volt az első alkalom, hogy négylábú vadra emeltem a fegyvert. A szívem a torkomban dobogott. Mustráltam őket, próbáltam kiválasztani a legnagyobbat, de az nem akart úgy befordulni, hogy biztos lövést adhassak le rá. Aggódtam, hogy elmennek, így végül azt céloztam meg, amelyik megfelelően állt. Képtelen voltam azonnal lőni – annyira izgatott voltam, hogy féltem még a saját lélegzetemtől is.

Aztán mély levegő… bent tart… és, ahogy tanították: nem rángatva, hanem simán, határozottan meghúztam az elsütőbillentyűt. A dörrenés, a füstfelhő, a roppanó erdő hangja – minden egyszerre zúdult rám. Másodpercekig nem láttam semmit a füsttől. Csak amikor kitisztult a kép, akkor láttam: ott feküdt.

Az én első süldőm.

A testvérem jött értem. A telefonban is hallatszott az izgatottsága, alig bírta kivárni, hogy elmeséljem, mi történt. Egy barátunk avatott fel – ahogy illik.

Köszönöm Diánának. Hálás vagyok ennek a süldőnek, hogy engem választott, hogy én lehettem az első.

Tisztelet a vadnak, üdvözlet a vadásznak!

Leave A Comment